"Kisfiù megkérdezte az Annyàt "Miért sìrsz?"
Azért mert asszony vagyok mondta neki.
Nem értem mondja a fiù.
Az anya csak àtölelte és mondta nem is fogod soha megérteni.
Késöbb a fiù az apjàt kérdezte meg,
Miért tünik ùgy hogy Anyu ok nélkül sìr."
Minden asszony ok nélkül sìr annyi volt az egész amit az apja mondhatott.
A kisfiù felnölt és férfivà vàlt.
Ès folyton nem értette miért sìrnak az asszonyok.
Végül felhìvta az Istent és mikor végre kapcsolatba lépett vele megkérdezte
Uram miért sìrnak olyan könnyen az asszonyok?
Az Isten ìgy felelt: Mikor az asszonyt teremtettem különlegesnek kellett lennie.
Teremtettem neki vàlat elég eröset ahoz hogy elbìrja a vilàg terhét.
de oly gyöngédet hogy nyugalmat biztosìtsanak.
Adtam neki belsö eröt hogy bìrja ki a gyermek szülést és elutasìtàst melyet sokszor kap a gyermekeitöl.
Adtam neki keménységet amely segìt neki folytatni ott ahol màr mindenki feladja.
Gondoskodni a csalàdjàròl betegség és fàradsàg ellenére panasz nélkül.
Adtam neki érzést szeretni gyermekeit minden körülmény közt.
Annak ellenére is mikor a gyermeke mélyen megsérti.
Adtam neki eröt elfogadni a férjét hibài ellenére.
Bordàjàbòl formàltam öt hogy örizze az ö szivét.
Adtam neki bölcsességet hogy tudja hogy a jò férj soha nem sérti meg a feleségét, de olykor pròbàra teszi az erejét és a döntö képességét.
Kitartani mellette minden viszontagsàgba.
Ès a végén adtam neki a könnyet mely kicsordul és kizàròlag csak az övé.
Hogy fel tudja hasznàlni bàrmikor mikor szüksége van rà.
Hogy mindent el tudjon viselni.
Ahhoz a könyhöz joga van.
Senki nem bìr ki szò nélkül annyit mint az asszon.
Az asszony szépsége nem a ruhàba van mellyet hord,
Nem az alakjàba nem is abban hogyan fésüli a hajàt.
Az asszony szépsége a szemeibe kell hogy legyen mert azok a kapu a szivéhez
és a helynek amelyben a szeretet lakik.